Az etikai ügyek számának, esetleges látenciájának megállapításához először is a segítői tevékenységgel foglalkozók nagyságrendi számára van szükségünk. Magyarországon a rendszerváltást megelőzően a pszichiáter vagy pszichológus szakma a képzési feltételek és a képzett szakemberek alacsony száma, illetve az ellátó hálózat szűkössége miatt is alig-alig látható része volt csupán a társadalomnak (Pléh, 2016). A rendszerváltást megelőzően számos olyan szakma, vagy tevékenység, mint a mentálhigiénia, a szociális munka, a coaching, a kineziológia, a biblioterapeuta, a mediátor, a zene-, vagy a művészetterapeuta, a spirituális segítő – egyáltalán nem létezett. Jelen dolgozatban az alábbi fogalmak bevezetésével igyekszünk a magyarországi segítő szakmák fajtáinak áttekintését lehetővé tenni. Amennyiben egy szakma vagy tevékenység a Hesse-i valamennyi legfontosabb kritériumnak eleget tesz úgy, hogy a szakmai szerveződésbe tömörülésnek nem kötelező jelleggel, de megfelel – akkor erre a professzionális segítő szakma kifejezést használjuk.

---

A besorolási módszertan

Ez a metodika meglepő eredményekhez vezet, hiszen egyes szakmák tudományos képzésének minősége és a szakmai szervezet megléte között nincsen egyértelmű összefüggés. Ugyanakkor fontos kiemelni, hogy a segítő szakma fogalmának gyakorlati, mindennapos használata jelentősen eltér a professzió-elméletek által körülhatárolt definíciótól. Jelen dolgozatban azokra a tevékenységekre, melyek a Hesse-i kritériumokból az elsőnek (speciális tudományos képzés) megfelelnek, ugyanakkor a fennmaradó 3 követelményből egynek vagy többnek nem, azokat paraprofesszionális segítő szakmáknak (Kozma Judit) nevezzük, míg azokra, amelyeket a köznyelv segítő szakmáknak nevez, ugyanakkor tudományos szempontból nem tekinthetők annak, mert az ismertetőjegyek első 3 feltételéből egyet sem teljesítenek, nem professzionális segítői tevékenységként hivatkozunk.

---

A pszichiáter/kamara probléma és a bővített kritériumrendszer

Az aktuális közéleti történések a szakdolgozat kiinduló pontjának egy kevéssé feltűnő problematikájára is ráirányították a figyelmet. A Magyar Orvosi Kamara tagsági kötelezettségének eltörlése ugyanis azt is jelentheti, hogy ma Magyarországon a professzionális segítő szakma csúcsán álló pszichiáter, illetve klinikai szakpszichológus szakma sem felel meg maradéktalanul a fenti 4 legfontosabb professzió kritériumnak. Mivel azonban a követelmények megfogalmazásában kötelező tagság nem szerepel, így jelen dolgozat az önkéntes szakmai tömörülést is teljesített kritériumnak tekinti. Ez újabb konceptualizálási problémákat vet fel, hiszen létezik ugyan Coach Szövetség és Magyar Kineziológiai Alapítvány, s míg az első felsőoktatási képzés keretében megszerezhető képesítést is jelenthet, az utóbbiról ez nem mondható el.

A dolgozat részben az Oktatási Hivatal által rendelkezésre bocsátott adatokból, részben a kutatás során készített félig strukturált vezérfonal-interjúkból nyert információk alapján összegyűjtött szakmákat, illetve tevékenységeket sorolja be az így kidolgozott, kibővített kritériumrendszerbe. Ezt indokolja többek között az a gyakorlat, hogy míg a szociális munkások és mentálhigiénikusok hivatalos nyilvántartással nem rendelkeznek, a mediátorokat az Igazságügyi Minisztérium, a vizsgával rendelkező kineziológusokat pedig – ahogyan az egészségügyi szakképzettséget szerzett személyeket (pszichiáter, egészségügyi szakképzettségnek minősülő klinikai szakpszichológus, egészségpszichológusok) – az Egészségügyi törvény alapján az Országos Kórházi Főigazgatóság nyilvántartja. A fellelt szakmai nyilvántartások közül a leginkább transzparens a mediátorok online nyilvántartása, mely összesített és részletes egyéni adatokat (név, státusz, szakterületek, igazolványszám, végzettség, bejegyzés dátuma, szakmai képzést igazoló okirat száma, cím, nyelvtudás stb.) is tartalmaz, és nyilvánosan, online bárki számára elérhető.

A táblázat a kritériumonkénti (tudományos képzés, etikai kódex, szakmai szerveződés stb.) részletes bontás helyett az összesített professzió-értéket mutatja a jobb áttekinthetőség kedvéért.

---

Paraprofesszionális és nem professzionális segítők Magyarországon

Az Oktatási Hivatal adatai és a fenti kritériumrendszer alapján paraprofesszionális segítők az okleveles pszichológusok, a felsőoktatásban képződő coachok, a szociális munkások, mediátorok, mentálhigiénikusok, alapképzettségüktől függően az egyéb felsőoktatásban képzett terapeuták (biblio-, irodalom-, zene-, művészetterapeuta stb.), valamint az egyéb felsőoktatásban képzett segítők (családkonzulens, életmód-, gyermek-, ifjúságvédelmi tanácsadó, addiktológiai konzultáns, képi kifejezés-pszichológiai szaktanácsadó, lelkigondozó, spirituális segítő, személyiségfejlesztő szakember stb.). Nem felsőoktatásban képződő segítők (coach, mediátor, családállító, pszichodráma, Access Bar, Théta Healing, Aura Soma, auraszakértő, látó, hangtál, jós, asztrológus, grafológus stb.) és a képzés nélküli segítők végzik a nem professzionális segítő tevékenységet. Az egyes tevékenységek képzésének hossza és színvonala között számottevő különbségek lehetnek még akár ugyanazon szakmában is (pl. coach, mediátor), és még tovább árnyalja a képet, amikor felsőoktatásban képződő szakember folytat nem felsőoktatási keretek között elsajátított segítő tevékenységet.

---

Korlátok és további kutatási irányok

A fenti szakmák tevékenységeit és kompetenciahatárait külön kutatás keretében lenne érdemes áttekinteni. A nem professzionális segítő tevékenységek feltérképezése adatbázisok útján nem lehetséges, mert sem az oktatás (ha van), sem a tevékenység nem kapcsolódik szakmai szervezethez vagy hivatalhoz. Számukat így ezzel a metódussal még becslés segítségével sem tudjuk meghatározni.