Ofer Zur tanulmánya amellett érvel, hogy a pszichoterápiás kettős vagy többszörös kapcsolatok önmagukban nem tekinthetők automatikusan etikátlannak. A döntő szempont az, hogy az adott kapcsolat várhatóan veszélyezteti-e a terapeuta objektivitását és kompetenciáját, illetve magában hordozza-e a kliens kizsákmányolásának, károsításának vagy a terápiás kapcsolat sérülésének kockázatát.

A szerző 26 típust rendszerez több dimenzió mentén: a terapeuta választási lehetősége szerint lehetnek kötelezőek, elkerülhetetlenek, elkerülhetők vagy váratlanok; kontextusuk szerint például szociális, szakmai, üzleti, intézményi, igazságügyi, szupervíziós, szexuális vagy digitális kapcsolatok. A tanulmány különösen fontos tétele, hogy a kontextus meghatározó: ami egy kis, izolált közösségben elkerülhetetlen és etikailag kezelhető, az egy nagyvárosi magánpraxisban szükségtelen vagy kockázatos lehet.

A választási lehetőség szerinti tipológia

Kötelező többszörös kapcsolatokat intézményi vagy jogi keretek írnak elő — például a hadseregben, büntetés-végrehajtási intézetekben vagy igazságügyi pszichiátriai intézményekben, ahol a klinikus egyszerre lehet kezelő és intézményi tisztviselő.

Elkerülhetetlen kapcsolatok kis, vidéki vagy izolált közösségekben alakulnak ki, ahol a szakemberek száma korlátozott — a terapeuta és a kliens szükségszerűen találkozhatnak a templomban, iskolában vagy szakmai közösségben.

Elkerülhető kapcsolatok nagyvárosi környezetben jellemzők, ahol a referálás könnyebben megvalósítható — de ez nem jelenti, hogy minden elkerülhető kapcsolat automatikusan etikátlan.

Váratlan kapcsolatok akkor alakulnak ki, amikor a terapeuta vagy a kliens csak utólag észleli, hogy egy másik közösségi hálózaton keresztül másodlagos kapcsolat is létrejött.

Kontextus szerinti típusok

A tanulmány számos kontextust különböztet meg: szociális, szakmai, üzleti, intézményi, forenzikus (igazságügyi), szupervíziós, digitális, valamint kiegészítő szakmai szolgáltatásokból (pl. masszázs, táplálkozási tanácsadás) eredő kapcsolatokat. Ezek közül a forenzikus kapcsolat különösen kockázatos, ha a kezelő egyben igazságügyi szakértő is — a kezelő és a szakértői szerep eltérő lojalitásokat támaszt, ami károsíthatja a terápiás szövetséget.

A szexuális többszörös kapcsolat jelenlegi kliensekkel minden esetben etikátlan, és az Egyesült Államok legtöbb államában jogellenes is. A digitális kapcsolatoknál a megítéléshez a kommunikáció tartalmát, intenzitását és funkcióját kell vizsgálni — egy nyilvános közösségi oldal követése önmagában nem feltétlenül hoz létre másodlagos kapcsolatot.

Mi NEM feltétlenül többszörös kapcsolat?

Zur szerint több, szigorúan klinikai célú tevékenység tévesen kerülhet a többszörös kapcsolatok kategóriájába — például a klinikailag indokolt otthonlátogatás, a repüléstől való félelem in vivo deszenzitizációja során történő közös repülés, egy orvosi vizsgálatra való elkísérés, vagy az étkezési zavar kezelésének részeként végzett közös étkezés. Ezekben az esetekben a terapeuta nem vesz fel másodlagos szerepet — továbbra is kizárólag klinikusként jár el.

Etikai döntéshozatali szempontok

A tanulmány végső üzenete nem az, hogy a többszörös kapcsolatok általában elfogadhatók, hanem az, hogy nem ítélhetők meg automatikusan, kontextustól függetlenül. A szakembernek mérlegelnie kell a kliens autonómiáját, a terápiás szövetségre gyakorolt hatást, a szerepkonfliktust, a hatalmi aszimmetriát, a kizsákmányolás kockázatát és az alkalmazandó etikai kódexet. Elkerülhetetlen helyzetben világos, kulturálisan érzékeny határokat kell kialakítani, a potenciálisan előnyös interakciók indokát és várható következményeit pedig dokumentálni kell.