Ofer Zur (1949–2025) amerikai pszichológus, etikai szakértő és igazságügyi szakértő volt, a terápiás határok kérdésének egyik legtöbbet idézett — és legvitatottabb — kutatója. Társszerzője, Arnold A. Lazarus (1932–2013) a viselkedésterápia és a multimodális terápia egyik alapító alakja volt. Közös kötetük a kettős kapcsolatokról szóló nemzetközi vita egyik alapművévé vált.

Ez a fejezet módszeresen összeszedi a kettős kapcsolatokkal szembeni leggyakoribb ellenérveket, majd egyenként reflektál rájuk. A NE ÁRTS! szempontjából ez a legfontosabb Zur-szöveg, mert mindkét oldalt bemutatja — nem csak a szerzők álláspontját.

A kiindulópont, amit a szerzők sem vitatnak

A fejezet abból indul ki, hogy a kettős kapcsolatokat a szakemberek, etikusok, bíróságok, engedélyező hatóságok, etikai bizottságok és oktatók többsége elutasítja. Az elutasítás mögötti aggodalom pedig teljesen valós.

Ahogy a szerzők megfogalmazzák: a szolgáltató szakmák képviselői — pszichoterapeuták, orvosok, lelkészek, ügyvédek — a pozíciójukból fakadó tekintéllyel és hatalommal könnyen visszaélhetnek a saját hasznukra. A mentális segítséget kereső ember gyakran krízisben van, ezért valószínűsíthetően fokozottan sérülékeny és befolyásolható. Ráadásul sokan úgy tartják, hogy a terapeuta iránti bizalom és a vele szembeni kiszolgáltatottság magának a gyógyulási folyamatnak a szerves része.

Ezt a kiindulópontot Zur és Lazarus nem vitatja. Amit vitatnak, az a belőle levont következtetés.

A központi ellenvetés

Az elterjedt álláspont Mivel a visszaélés lehetősége fennáll, és a kliens sérülékeny, minden nem-terápiás kapcsolódást kerülni kell. A kettős kapcsolat önmagában is kockázatot jelent, ezért eleve etikátlan.
Zur és Lazarus válasza Abból, hogy a visszaélés lehetséges, nem következik, hogy minden többes kapcsolódás káros. A szerzők szerint a nagy szakmai szervezetek etikai kódexei sem mondják ki, hogy a kettős kapcsolat önmagában etikátlan lenne — a szakmai köztudat szigorúbb, mint maguk a kódexek.

A „csúszós lejtő" érv és cáfolata

A leggyakrabban idézett ellenérv a „csúszós lejtő" (slippery slope): eszerint bármilyen apró határátlépés törvényszerűen súlyosabb visszaéléshez, végül szexuális kapcsolathoz vezet.

Zur szerint ez az érvelés logikailag nem áll meg. Abból, hogy egy szakember megoszt magáról egy személyes információt, nem következik, hogy baráti viszony alakul ki; egy helyénvaló ölelésből nem következik szexuális kapcsolat; egy ajándék elfogadásából nem következik üzleti összefonódás. Az érvelés szerinte azon a feltevésen nyugszik, hogy minden eltérés elkerülhetetlenül a legrosszabb kimenet felé visz — ezt pedig semmi nem támasztja alá.

A hozzáférés kérdése

A szerzők egy gyakorlati következményre is felhívják a figyelmet. Ha a legszigorúbb ajánlásokat szó szerint követnénk, azzal bizonyos csoportok — vidéken élők, kisebbségi közösségek tagjai, fogyatékossággal élők, katonai szolgálatot teljesítők, egyetemi közösségek tagjai — gyakorlatilag ellátás nélkül maradnának, mert ezekben a közegekben a véletlen találkozások és az átfedő kapcsolatok elkerülhetetlenek.

Miért fontos ez a NE ÁRTS! szempontjából?

Ez a szöveg jó belépő a témába, mert a vita mindkét oldalát bemutatja. Kliensként olvasva fontos látni: a kettős kapcsolatokkal szembeni aggodalom nem alaptalan óvatoskodás, hanem a hatalmi aszimmetria valós veszélyére adott válasz — ezt maguk a szerzők is elismerik.

Ugyanakkor a szöveg arra is emlékeztet, hogy egy konkrét helyzet megítéléséhez nem elég megállapítani, hogy „kettős kapcsolat volt". A kérdés az, hogy volt-e kizsákmányolás, sérült-e a kliens érdeke, és megőrizte-e a szakember a szakmai funkcióját.

Átláthatósági megjegyzés: ez az összefoglaló Zur és Lazarus eredeti angol nyelvű fejezetének tartalmát ismerteti magyarul, nem annak fordítása. A benne szereplő állítások a szerzők álláspontját tükrözik, nem a NE ÁRTS! szerkesztőségéét. Megközelítésük a nemzetközi szakmán belül is vitatott: kritikusaik szerint a rugalmasabb határkezelés kockázatos, mert visszaélésre hajlamos szakembereknek is érvkészletet adhat. A magyar etikai kódexek jellemzően szigorúbb, elkerülés-központú megközelítést képviselnek — ezt egy konkrét hazai helyzet megítélésénél mindig figyelembe kell venni.