Az ajándékcsere a pszichoterápiában önmagában nem tekinthető sem etikátlannak, sem automatikusan határsértésnek. A döntő kérdés az, hogy az ajándék milyen funkciót tölt be az adott terápiás kapcsolatban, és hogyan illeszkedik a kliens kultúrájához, a kezelés szakaszához, az ajándék értékéhez, tartalmához, időzítéséhez és a felek motivációihoz.

Zur különbséget tesz a határátlépés (boundary crossing) és a határsértés (boundary violation) között: egy kis értékű, szimbolikus ajándék erősítheti a terápiás szövetséget, míg a kizsákmányoló, szexuális jellegű, sértő vagy túlzottan nagy értékű ajándék a szakmai határok megsértését jelezheti.

A kis értékű, megfelelő és kulturálisan érthető ajándékot érdemes hálásan fogadni; az automatikus visszautasítás a kliens számára elutasításként vagy megszégyenítésként hathat, és ronthatja a terápiás szövetséget. A készpénz, értékpapír, kölcsön, ingatlan, örökség, luxusajándék, valamint bármilyen szexuális, rasszista vagy más módon sértő ajándék viszont nem fogadható el kritikátlanul — ilyenkor szükséges lehet a motiváció feltárása, szakmai konzultáció kérése és a helyzet dokumentálása.

A „nincs ajándék" szabály önmagában nem oldja meg a dilemmát, különösen olyan kultúrákban, ahol az ajándékozás a tisztelet és a bizalmi kapcsolat kifejezésének része. Az etikai megítélésnek ezért mindig kontextusérzékenynek kell lennie.

---

Gyakorlati irányelvek Zur szerint

A terapeuta:

• vizsgálja meg saját attitűdjeit és motivációit az ajándékozással kapcsolatban;
• mérlegelje az ajándék értékét, tartalmát, időzítését, gyakoriságát, kulturális jelentését és klinikai funkcióját;
• megfelelő ajándék esetén fejezzen ki őszinte hálát, és ne utasítson vissza automatikusan minden gesztust;
• az értelmezést csak klinikailag indokolt, érzékeny módon kezdeményezze;
• összetett helyzetben ideiglenesen „tartsa" az ajándékot a rendelőben, amíg a kérdés közösen tisztázható;
• magas értékű vagy összeférhetetlenséget felvető esetben kérjen szakmai konzultációt;
• dokumentálja, ki adta az ajándékot, mi volt az, hogyan reagált rá, és milyen megbeszélés történt.

Összegzés: nincs minden esetre alkalmazható, egyetlen helyes szabály. A szakmailag megalapozott döntés a kliens jólétére, a terápiás szövetség védelmére, a hatalmi és összeférhetetlenségi kockázatok felismerésére, a kulturális kompetenciára és a megfelelő dokumentációra épül.