A problémák felszínre hozásával célunk a közös érdekek és értékek mentén a különböző csoportok közötti párbeszéd ösztönzése. Éppen ezért a meglévő nehézségek feltárása mellett kiemelt jelentőséget tulajdonítunk konstruktív javaslatok megfogalmazásának, melyek közös és elsődleges pontja a kommunikáció. Néhány javaslat talán túlságosan jóhiszeműnek tűnhet, ám kizárólag akkor leszünk képesek változásra, változtatásra, ha sikerül közös víziót megteremtenünk, ha lesz kollektív elképzelésünk arról, hogyan lenne érdemes „elég jól" kezelnünk az etikát, milyen lehetőségeink vannak egy etikusabb segítői gyakorlat közös megvalósítására. A közös vízióhoz párbeszéd, az eszmecseréhez pedig fórum kell.

Egy szakmai etikai közösség létrehozásának gondolata

A segítő szakma etikai kérdéseivel foglalkozó közösség egy lehet az ilyen közvetítő közegek közül. Ebben a szervezetben közösen dolgozhatnának, gondolkozhatnának a különféle segítő szakma képviselői és a kliensek. Az egyesület szakmaközi konferenciák, viták, kerekasztal-beszélgetések szervezésével kezdeményezhetne a témával kapcsolatos párbeszédeket. A tanulmány készítése során számos szakmai szervezettel felvettük a kapcsolatot, mely reményeink szerint táptalaja lehet ebben a témában gyümölcsöző együttműködések megvalósulásának is.

Az interjúalanyokkal folytatott beszélgetések alapján kirajzolódott, hogy mind a segítő szolgáltatást igénybe vevők, mint a szélesebb közvélemény számára is hasznos lehet az etikai szabályokról való tapasztalatok, gondolatok, gyakorlatok megosztása.

A szabályozás önmagában nem elég

Másrészt a szabályozás a hatékony etikai gyakorlatnak csupán szükséges, de nem elégséges feltétele. Ha nincs, vagy nehézkes a bejelentés lehetősége, ha a paternalista, elnyomó szakmai attitűddel szemben kell kiállni egy-egy sérelmezett ügyben, ha nincs következménye a vétségeknek, akkor csak egy-egy újabb kódex-szel bővül majd a jövő kutatóinak irodalomjegyzéke. Az etikai közösség keretein belül mód nyílhatna a bejelentést tevő klienst és a segítő szakembert közös mediációjára. Ez segít a probléma értelmezésében, az esetleges félreértések tisztázásában. Megfelelő mediálás során a kliensben lévő feszültség feloldódik, a megértés, elfogadás iránti jogos igénye is teret kap, és a segítőt is fejlődésre inspirálja.

„Az etikai döntéshozatal során a pszichológusok (...) törekedhetnek a pácienseikkel és kollégáikkal szemben is az átláthatóságra, és megfogalmazhatják döntéseik indokait. Az átláthatóság több, mint pusztán a vonatkozó szabályok, törvények és szabványok azonosítása – azt is jelenti, hogy párbeszédeket folytatunk arról, hogyan lehet ezeket a szabályokat úgy végrehajtani, hogy a leginkább elősegítse az átfogó etikai elveket vagy erényeket, mint például a paciensek jóléte, az emberi méltóság és az igazságosság. Ha nyíltan beszélünk ezekről a kérdésekről, az csökkentheti az etikai kérdések elhallgatásának tendenciáját, és csökkentheti a valós (a tényleges viselkedés) és a normák (az elvárt viselkedés) közötti eltérést; a helyes etikai magatartást is elősegítheti." (Knapp, Handelsman, Gottlieb, & VandeCreek, 2013, old.: 376)

A megszégyenítés kultúrája és az etikaoktatás hiányosságai

Ez ellen sok erő hat, az egyik a megszégyenítés. A vitathatatlanul létező segítői visszaélésekről nem, vagy csupán bulvár módon folyik a közbeszéd, és ugyan Varga és Tiringer hiánypótló és fontos könyvei is megjelentek a témában, szakmai körökben az etika jelentőségénél jóval kevesebb figyelmet kap a téma.

Többet, jobban, árnyaltabban lenne érdemes beszélnünk tehát az etikáról, és ez az oktatásra is igaz. A felsőfokú képzésben folyó etika oktatás mind óraszámában, mind súlyában a könnyen teljesíthető tárgyak közé tartozik. Egy interaktívabb, élményalapú, akkulturációs (Handelsman, Gottlieb, & Knapp, 2005) etika oktatással testközelivé, árnyaltabbá tehetnénk az etikával való foglalkozást a jövendő szakemberei számára. Ennek során érdemes fontos üzenetként eljuttatni, hogy az etika gyakorlásának csiszolása egy élethosszig tartó folyamat, melynek természetes része a tévedés, a dilemma, és amely folyamat egyszerre a szabályok ismerete és betartása, valamint az önálló gondolkozás és döntéshozás egymásnak sokszor ellentmondó egymásra hatásaiból áll.

Javaslat: mentálhigiénés szakmai egyesület

Szorgalmazzuk a mentálhigiénés szakemberek szakmai közösségének, egyesületének létrehozását. Ez a közösség a harmadik legtöbb diplomás szakembert magáénak tudó (több mint 2.500 főt) paraprofesszionális szakma etikai kódexének és gyakorlatának kidolgozásában, az egyes akár önállóan, akár intézményi keretek között dolgozó mentálhigiénés szakemberek szakmai összekapcsolásában, a szupervíziós és továbbképzési lehetőségek, szakmai fórumok megszervezésében is nélkülözhetetlen szerepet játszhatna.

Záró gondolatok: alázat és felelősség

„Végül emlékeztethetjük magunkat (és diákjainkat), hogy körültekintően, szerényen és a visszajelzésekre fogékonyan reagáljunk, elismerve, hogy mindannyiunknak vannak vakfoltjai (Bazerman és Tenbrunsel, 2011), amelyek arra késztethetnek bennünket, hogy a tudatosságunkon kívül eső okok miatt kevésbé optimálisan cselekedjünk. Elfogadhatjuk azt a tényt, hogy mindannyian követünk el hibákat, és ha hibázunk, el kell ismernünk és meg kell próbálnunk kijavítani azokat (Tavris és Aronson, 2007). Élethosszig tartó etikai fejlődésünk részeként törekedhetünk az alázatra, gondolkodhatunk hangosan, és fogadhatjuk örömmel a visszajelzéseket." (Knapp, Handelsman, Gottlieb, & VandeCreek, 2013, old.: 376)

Az átgondolt és megfelelően kezelt segítő szakmai etikai gyakorlat támogatja a kliensek gyógyulását, javítja az ügyfelek és a szakemberek kapcsolatát, előmozdítja a szakemberek fejlődését, alapot adhat az egyes szakmákon belüli és a segítő szakmák közötti párbeszédekhez, valamint számos kihívással, értékválsággal és krízissel szembenéző világunkban jótékony és halaszthatatlanul fontos gyógyírként szolgálhat az egész társadalom számára.

A környezeti, gazdasági, társadalmi és egyéni kihívások közepette szükségünk van egy biztos pontra, egy jó erős árbocra, mely a viharok idején is támaszunk lehet, és ami segít átvészelni az égiháborút. Az etika – minden bizonytalansága ellenére – humánumunk, éltető kapcsolataink magva, nélküle civilizációnk legfőbb értéke veszne kárba. Mi, segítő szakemberek kivételes lehetőséget, és egyúttal rendkívüli felelősséget kaptunk, hogy mindennapjaink során tovább vigyük, továbbadjuk, és szüntelenül fejlesszük ezt az értéket.