„Esküszöm a gyógyító Apollónra, Aszklépioszra és Hügieiára és Panakeiára és valamennyi istenre és istennőre, akiket ezennel tanúkul hívok, hogy minden erőmmel és tehetségemmel megtartom következő kötelességeimet:
Tanáromat, akitől e tudományt tanultam, úgy fogom tisztelni, mint szüleimet, vagyonomat megosztom vele, s ha rászorul, tartozásomat lerovom; utódait testvéreimnek tekintem, oktatom őket ebben a tudományban, ha erre szentelik magukat, mégpedig díjtalanul; továbbá az orvosi tudományt áthagyományozom fiaimra és azokra, akik az orvosi esküt leteszik, másokra azonban nem.
Tehetségemhez és tudásomhoz mérten fogom megszabni a betegek életmódját az ő javukra, és mindent elhárítok, ami ártana nekik.
Senkinek sem adok halálos mérget, akkor sem ha kérik, és erre vonatkozólag még tanácsot sem adok.
Hasonlóképpen nem segítek hozzá egyetlen asszonyt sem magzata elhajtásához.
Tisztán és szentül megőrzöm életemet és tudományomat.
Sohasem fogok hólyagkövet operálni, hanem átengedem ezt azoknak, akiknek ez a mesterségük.
Minden házba a beteg javára lépek be, s őrizkedni fogok minden szándékos károkozástól, különösen férfiak és nők szerelmi élvezetre használatától, akár szabadok, akár rabszolgák.
Amit kezelés közben látok vagy hallok – akár kezelésen kívül is a társadalmi érintkezésben –, nem fogom kifecsegni, hanem titokként megőrzöm.
Ha ezt az eskümet megtartom és nem szegem meg: örvendhessek életem fogytáig tudományomnak, s az életnek, de ha esküszegő leszek, történjék ennek ellenkezője.” (Az eskű szövege magyar fordításban)
Ókori Görögország, valószínűleg a Kr. e. VI. századból, Hippokratész előidéző időszakból származik, a Kósz szigetén működő Aszklépiosz orvospapok fogadalmi szövege volt. Az eskű 1100-as évekből származó büzánci kézirata kereszt alakba rendezve is fennmaradt. A közhiedelemmel ellentétben bár nevét viseli, nem Hippokratész írta. Hippokratészt az orvostudomány atyjának tartották, ő volt az első orvos, aki rendszerbe foglalta és leírta az orvostudomány elméleti és gyakorlati alapjait. A második világháború után az Orvosok Világszervezete 1948-ban, a genfi kongresszuson kidolgozta az eskü modern változatát: a Genfi Nyilatkozatot. A hippokrateszi eskűre gyakran hivatkoznak mint a primum non nocere („az első, hogy ne árts”) elvre.