A szabályozási vákuum

A segítő szakmák az elmúlt évtizedekben szignifikáns bővülésen és növekedésen mentek át, ugyanakkor ezen szakmák civil vagy intézményes háttere ettől az expanziótól lényegesen lemaradt. Jelenleg a legszélesebb kompetenciával rendelkező pszichiáterek, illetve klinikai szakpszichológusok tevékenységével kapcsolatos etikai szabályozás, illetve etikai ügyeinek kezelése sem rendezett, hiszen a számukra kötelező kamarai tagságot megszüntető törvény végrehajtását rendező jogszabály 2023. április 20-áig nem jelent meg. A többi segítő szakma etikai szabályozásának hatásköre eleve bizonytalan, mivel kötelező szakmai tagság számukra sincs előírva, így az egyes szakemberen múlik, belép-e valamely, számára nyitott szakmai szervezetbe — ha egyáltalán létezik az adott szakmára vonatkozó szakmai közösség. A mentálhigiénés szakemberek számára létrehozott, speciális gyűjtőszervezetet például nem sikerült felkutatnunk. Szakmai közösség, illetve tagság hiányában nincs érvényben lévő etikai szabály, folyamat, bizottság, és így nincs olyan szakmai szervezet, ahova az adott tevékenységet végző (szak)emberek munkája során felmerülő etikai ügyekkel kapcsolatban a kliensek bejelentést tudnának tenni. Jelenleg Magyarországon tehát egyetlen szakma képviselőjére sem vonatkozik kötelező szakmai közösségi tagság. Ennek részben oka, részben következménye, hogy hazánkban a segítő szakmák etikai problémáinak sem a közéletben, sem az egyes szakmákon belül nincs átlátható platformja. A helyzetet nehezíti, hogy a pszichiáterek és a klinikai szakpszichológusok kivételével nehezen, vagy egyáltalán nem nyomon követhető, hogy ki milyen végzettséggel rendelkezik — így az esetlegesen létező szakmai közösség felé is gondot okozhat a bejelentés.

---

Mely szakmák rendelkeznek etikai kódexszel?

2023 márciusáig a Magyar Orvosi Kamara etikai szabályozása vonatkozott a pszichiáterekre és az egészségügyi klinikai szakpszichológusokra — ezt a kódexet az orvosetikai specialitások miatt nem vizsgáltuk. Három, főként pszichológusokat tömörítő szakmai szervezet (a Magyar Pszichológusok Érdekvédelmi Egyesülete, a Magyar Pszichológiai Társaság, illetve a Pszichoterápiás Tanács Szövetség) két etikai szabályozással is rendelkezik (Pszichológusok Szakmai Etikai Kódexe — SzEK, és a PTSZ Etikai Kódexe). A Szociális Szakmai Szövetség (3SZ), amely 5, a szociális munka területén működő tagszervezet ernyőszervezete, szintén rendelkezik kimunkált Etikai Kódexszel. A coaching területen a Magyar Coaching Szövetség (MCSZ) Etikai Kódexe hatályos, mely 10 tagszervezet közös előírásait tartalmazza. A Magyarországi Kineziológiai Alapítvány (MKA) jelenleg nem rendelkezik egységes etikai előírásokkal, és mivel nem létezik speciálisan mentálhigiénés szakembereket tömörítő egyesület, nem létezik erre a szakmára vonatkozó etikai előírás sem. A mediátoroknak ellenben több szakmai szervezetük is van; terjedelmi okok miatt ezek közül az Országos Mediációs Egyesület etikai kódexét vontuk be a vizsgálatba.

---

Alapelv- vagy szabályorientált kódexek?

A vizsgált kódexekben terjedelem (oldalszám) alapján az alapelv-orientáltság 0% (MCSZ és PTSZ) és 18% (3SZ) között, a szabályorientáltság pedig 100% (MCSZ) és 54% (3SZ) között mozog. Az elemzés azt mutatja, hogy két szervezet (PTSZ és MCSZ) alkalmaz tisztán szabályorientált kódexet; alapelv-orientált kódexet egyik vizsgált szervezet sem használ; a meglévő szabályozások közel 70%-a viszont kevert, azaz mind alapelveket, mind szabályokat megfogalmaz. Valamennyi vizsgált vegyes kódexben a szabályorientáció dominál. A fenti szabályozások közül a legrövidebb 406 szóval az MCSZ kódexe, a leghosszabb pedig a SzEK (4.320 szó). Az APA etikai kódexének törzsszövege 9.673 szó. A meglévő szabályozások mellett az etikai ügyek gyakorlata mutatja a téma kezelésének súlyát, erre pedig a közölt etikai eljárások számából következtethetünk.

---

Megválaszolatlan dilemmák

A segítő szakma etikai kódexeivel kapcsolatban számos dilemma is megfogalmazható:

• A szakemberek hány százaléka ismeri kellő alapossággal az etikai kódexet, foglalkozik behatóan képzése és napi munkája során folyamatosan az etikai kérdésekkel?
• Felismerik-e a szakemberek saját vagy kollégájuk hibás etikai eljárásait, és ha igen, mit tesznek e jelenségek korrekciója érdekében?
• Van-e segítő, aki úgy gondolja, hogy nem etikusan járt el egy ügyben?
• Meghatározhatóak-e a fegyelmi testületi ülést indokoló etikai ügyek és a határsértő viselkedés határai?
• A kliensek tisztában vannak-e az egyes etikai kódexek létezésével, azok pontos tartalmával, az etikai ügyek kezelésének folyamatával?
• Lehet-e etikai vétségről beszélnünk olyan szakmák, vagy tevékenységek esetében, amelyek nem rendelkeznek írásos szakmaetikai szabályrendszerrel? Ugyanakkor számonkérhető-e olyan etikai vétség, amit taxatíve nem sorol fel a vonatkozó kódex?
• Lehet-e túlzásba vinni az etikai előírások betartását, hathat-e károsan a szabályok túlságosan merev értelmezése?

Ezekre a kérdésekre jelen tanulmány nem tér ki, de már a kérdések feltevése is gondolkozásra sarkalhat, és remélhetőleg a hazai tudományos életben sor kerül majd kutatásukra.

---

A látencia számokban: a jéghegy csúcsa

Noha a nyilvánosan elérhető, illetve közérdekű adatigénylés során rendelkezésre álló kvalitatív adatok alapján a segítő szakmai tevékenységet végzők számát nem sikerült pontosan meghatározni, az elérhető adatok megmutatják, hogy még a professzionális szakmai háttérrel rendelkező segítők döntő többsége sem tartozik semmilyen szakmai szervezethez, így nincs olyan fórum, ahová az esetleges etikai ügyeiket a kliensek be tudnák jelenteni. 43 szakmai szervezetet sikerült felkutatnunk, számuk ennél biztosan több, azonban teljeskörűségre adat- és forráshiány miatt sem vállalkozhattunk. Kiderült ugyanakkor, hogy a diplomával rendelkező szakemberek óvatosan becsült számának (kb. 30.000 fő) legfeljebb harmada–fele lehet tagja ezeknek a szakmai szervezeteknek. A megkérdezett szervezetek több mint 50%-ától nem érkezett ugyan válasz, de a beérkezett információk alapján a szakmai szervezetbe csatlakozók becsült száma legfeljebb 10–15.000 fő, a becsült éves bejelentett etikai esetek száma 5 és 8, az igazolódott etikai vétségek száma pedig éves szinten 3 és 5 között lehet.

A MOK DTESZ által nyilvántartott, a klinikai szakpszichológusokra (1.846 fő) vonatkozó, igazolódott etikai ügyek éves átlagát (8 eset/3 év) a segítő szakma becsült létszámához (30.000–50.000 fő) viszonyítva az éves, valóban megtörtént etikai esetek száma legalább 44 és 72 eset között van — ez a szám messze elmarad a bejelentések számától. Ez a konzervatív számítás ugyanakkor nem veszi figyelembe sem a klinikai szakpszichológusok munkájával kapcsolatban bejelentett etikai esetek esetleges látenciáját, sem a professzionalizáció alacsonyabb szintjén álló segítő tevékenységek során — etikai oktatás híján vélhetően gyakrabban előforduló — etikai vétségek okozta hatást.