A professzió-elméletekről röviden

A szakma jelentését kell meghatároznunk, és ebben a professziókkal foglalkozó elméletekre támaszkodunk. E megközelítések azt vizsgálják, hogy az adott szakma milyen olyan speciális ismertetőjegyekkel rendelkezik, amely megkülönbözteti más hivatásoktól, illetve mi az, mi ezekben az ismertetőjegyekben közös.

A professzió latin eredetű kifejezés, mesterséget, hivatást jelent, mely a XVI. században vált a foglalkozásokra vonatkozó hivatkozássá. A professzióhoz ugyanakkor a presztízs, a képzettség, a tanultságot feltételező hivatások (orvos, jogász, pap) fogalma is kapcsolódott. Kezdetben, amikor a tudomány művelői főként és elsősorban azok voltak, az amatőr kifejezésnek volt nagyobb tekintélye, mert a szabad elhatározásra és a tudomány iránti elhivatottságra utalt. A 20. századtól, részben az egyetemi képzések elterjedésével a professzionális megjelölés utalt egyrészt a nagyobb presztízsre, másrészt a jövedelemszerző tevékenységre is (Juhászné Fazekas, 2022). Számos, a szakmává válás folyamatát kutató professzió-elmélet létezik, és már a különféle megközelítések száma is mutatja, hogy milyen összetett és nehezen körülhatárolható témáról van szó (Nagy, 2009). Jelen tanulmányban ahhoz, hogy el tudjuk különíteni a segítői tevékenységet a segítő szakmától, Hesse munkáját használjuk, aki 20 professzióelmélet alapján az alábbi leggyakoribb ismertetőjegyeket gyűjtötte össze mint a professzionális foglalkozás jellemzőit:

  • hosszú, speciális, tudományos képzésen alapul;
  • a szakember meghatározott normák, iránymutatások, kodifikált magatartási szabályok, szakmai etikai kódex betartásával végzi munkáját;
  • a foglalkozás gyakorlói szakmai szerveződésbe tömörülnek, mely a fegyelmi és a szakmai szabályok kialakításáért, betartásáért felelős;
  • az egyes kliensek számára biztosít fontos szolgáltatást, ugyanakkor a közjót is szolgálja.

Ezen paraméterek segítségével a későbbiek során kísérletet teszünk a hazai segítői tevékenységek csoportosítására. Ugyanakkor fontosnak tartjuk kiemelni, hogy míg a professzió-elméletek szerinti definíció a segítő szakmákat jóval szűkebben értelmezi, addig a köznyelvben a kliensek a segítő szakma alatt valamennyi, a félprofesszionális, vagy akár nem professzionális, képzés nélküli segítők tevékenységét is ide sorolja. Dolgozatunk éppen ezért a konceptualizálás ellenére ebben a tágabb értelemben kutatja az etikai szabályozások témakörét.

A professzionális segítő szakmák Magyarországon

Noha a 20. század elején többek között olyan hazai szakemberek tartoztak a pszichoanalitikus mozgalom élvonalába, mint Ferenczi Sándor, Bálint Mihály vagy Herrman Imre (Sztancsik, 2016), a második világháborút követő évektől fennálló politikai és társadalmi rendszer a segítő szakmák hazai fejlődését drasztikusan visszavetette, tiltott és alig-alig megtűrt szintre süllyesztette. 1987-ig nem volt Magyarországon mentálhigiénés szakképzés (Tomcsányi & Csáky-Pallavicini, 2001), a szociális munkás képzés pedig 1998-ig nem került bevezetésre (Molnár, 2014). 1990-ben indult meg a Klinikai Pszichológiai Szakmai Kollégium, majd egy évvel később megalakult a Magyar Pszichológus Kamara (Bagdy, 2010). A rendszerváltást követő évektől kezdve ugyanakkor rendkívüli mértékben megnőtt a depresszióval küzdők száma (Kopp & Skrabski, 2007), és napjainkban a hátrányos helyzet okozta nehézségek, a munkanélküliség, vagy munkahelyi problémák a rendszerváltást megelőző időszakhoz képest megsokasodtak, a családi és a mentális problémák, a kapcsolati krízisek, az étkezési zavarok, a függőségek és a szorongások gyakorlatilag népbetegséggé váltak. Az ebből eredő szükségletek kiegészülve az önképzés, az önfejlesztés jótékony trendjével robbanásszerű igényt és ennek következtében kínálatot indukáltak a segítő szakma teljes területén, mely ma itthon nagyrészt piaci viszonyok által meghatározottan, önköltséges formában elérhető.

Paraprofesszionális segítő szakmák

Nyugati demokráciákban a jóléti államok 1970-es években induló válsága, valamint a legnépesebb társadalmi csoporttá váló középosztály által igényelt magasabb szintű igények nagy számban hívták életre a magán szolgáltatások széles körét (Kozma, 2002). Ez az igény találkozott a fogyasztói társadalom és a rendszerváltás okozta fokozódó krízisekkel, így folyamatosan nő(tt) a segítő szakmák iránti kereslet.

„A nagyfokú specializáció ellenhatásaként a szolgáltatások piacán megjelennek paraprofesszionális (a szakmai testületbe be nem fogadott) praktizálók, akik hagyományosan a professzió kompetenciakörébe tartozó szolgáltatásokat ajánlanak. Ezek a szolgáltatók a specializáltság miatt fragmentálódott, problémaközpontú szakmai tevékenységgel szemben holisztikus, kliensközpontú problémafelfogást és -kezelést ajánlanak." (Kozma, 2002)

A nem professzionális segítő tevékenységek

A tudományos képzési háttérrel rendelkező segítő szakmákban is megjelentek a mechanisztikus szemléletet ellenző szemléletek (antipszichiátriai mozgalom, demedikalizáció, depatologizáló megközelítések stb.), továbbá spirituális alapú modellek (pl. Carl Gustav Jung, transzperszonális pszichológia, Ken Wilber, humanisztikus pszichológia) is (Dr. Kovács, 2007).

A tudományos megalapozottság igénye következtében az ipari társadalmakban meghatározóvá vált az a szemlélet, mely az embert materialista lényként, „homo economicus"-ként határozza meg. Ez a forradalmi és jelentős eredményeket elérő modern orvoslás mechanisztikus természetében is megnyilvánul, missziója ugyanis a páciens (szervei, egészsége) működésének „megjavítása". Azok a szemléletek ugyanakkor, melyek egyszerre tekintik az embert bio-, pszicho-, szocio- és spirituális lénynek, már az orvoslásban is megjelentek. Ezek a folyamatok a segítő szakmákra is hatottak, vagy talán éppen fordítva, a mentális egészséggel való törődés irányította vissza a figyelmet arra, hogy az ember több, mint sejtek, szervek, gondolatok és kapcsolatok összessége (Zsolnai, 2021). A 60-as évektől elterjedő Anonim Alkoholisták 12 lépéses módszere, vagy az egészen újfajta mindfulness technika eredményeinek tudományos elfogadása többek között az elmúlt évek, évtizedek ilyen irányú tendenciáit mutatja. Nem professzionális segítői tevékenység jelenik meg olyan szakértők munkájában, akik az adott területen sem tudományos képzéssel, sem etikai kódex-szel nem rendelkeznek, és saját szakmai közösségük sincs, de rendelkeznek releváns tudással és tapasztalattal. Ilyenek többek között az önsegítő csoportok (AAA, drogprevenció, drog rehabilitáció, stb.) tapasztalati szakértői.

Sajátos módon egyszerre jellemző a segítő szakmákra a tudományos megalapozottság igénye és a misztika iránti igény, vagy nyitottság (Szondy Lipót, Carl Gustav Jung, stb.), mely szándék szükségszerűen ad teret a tudományon kívüli elméletek és praxisok számára is.

A nem professzionális segítők másik csoportja az újokkultizmushoz, az ezoteriához, a misztikához áll közel (Mund, 2004). A New Age mozgalmak és az ezotéria robbanásszerű terjedése a posztszocialista országokban, így Magyarországon is éppen a rendszerváltás körüli időkben történt (Szilágyi & Sárközy, 2017).